Az első igazi nagy kalandunk

Részletek

Készült: 2015. máj. 13. szerda, 18:45

Az elmúlt két hónap most is izgalmasan, eseménydúsan telt. A megannyi játékos, kézműves, tanulságos őrsi mellett, haaatalmas kalandban volt részünk! A katicák március végén első tanyázásukon vettek részt. Egy szép pénteki délutánon a cserkészotthonunknál gyülekeztünk a nagy hátizsákunkkal, hogy felkerekedjünk a nagy útra.

Nem is kellett sokat utaznunk, hamar az Álmok országába csöppentünk, ahol megismerkedhettük az 5 őrzővel. Találkozunk Télapóval, Húsvéti nyuszival, Homokemberrel, Fogtündérrel és Dérjankóval is. A kezdeti móka és kacagás után, mindenki elkezdett kicsit rettegni. Hirtelen megjelent a Mumus. A gonosz, fekete, ijesztő Mumus pedig elrabolta a világ összes gyermekének az álmát. Először mi, katicák is nagyon megijedtünk tőle, de végül minden bátorságunkat összeszedve mi is segítettünk abban, hogy elűzzük a Gonoszt, és visszaszereztük a világ összes jó álmát! Persze, amikor épp nem volt közelben a Mumus, kacagva játszottunk, kézműveskedtünk, ismerkedtünk. Sőt! Ezen a hétvégén azt is megtudtuk, hogy milyen a cserkészeknél a tábortűz. A jeleneteinket is megpróbáltuk minél vidámabban és jobban előadni. A jelenet közben pedig még tanultunk is, Ágika legközelebb már biztos fogja tudni, hogy a „lázasan“ szó nem csak azt jelenti, hogy valaki beteg. (-: Végül éjjel, a nagy harcban sikerült legyőznünk a Mumust és úgy bújhattunk bele a hálózsákjainkba, hogy tudtunk, ma éjjel csak szépeket álmondhatunk. Talán a legkisebb katicák túl hamar ki is aludták magukat és jóval ébresztő előtt felébredtek. Másnap bepakoltunk, elbúcsúztunk az őrzőktől, és picit szomorúan, hogy véget ért az első nagy, közös kalandunk, és hogy el kell hagynunk az álmok csodálatos országát, de mégis vidámat indultunk haza egy ilyen szuper hétvége után. Már tudjuk, hogy egyáltalán nem kell félnünk a Mumustól! Persze ezután a nagy kaland után is voltak érdekes örsijeink. A Költészet napján még József Attila is meglátogatott minket. Elmesélte, hogy valaki ellopta Szabó Lőrinc egyik legkedvesebb versét és minket kért meg, hogy segítsünk megkeresni. Hát perszehogy segítettünk! Az úton nyilakat és leveket fedeztünk fel, ezeket követve, pedig könnyen eljutottunk a helyre, ahol a vidám, tavaszi hangulatú vers volt elrejtve. Igen, most már azt is tudjuk, mit jelent a Költészet napja! Egy másik szombati napon szemetet szedtünk, hogy egy picit tisztábbá és szebbé tegyünk a mi kis falunkat. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyire fogjuk élvezni. Sétáltunk a friss levegőn, játszottunk a játszótéren és még pizzáztunk is. Mi így tudtunk segíteni!

Szóval a Katicák nem unatkoztak az elmúlt két hónapban. Alig várjuk az elkövetkezendő kalandokat.