Itt minden volt

Részletek

Készült: 2015. július 12. vasárnap, 17:28

Ezt a bejegyzést már nem a saját kezünk által készített padon és asztalon írom, hanem bizony az én puha és kényelmes ágyamból. Haza értünk. És most elMesélem, mi is történT velünk a tábor utolsó napjain.

Gyerkőceink a 24 órás túráról épen és egészségesen érkeztek vissza. Bár az éjjel esett az eső, többségük mégis a természetben alvást válAsztotta, és sokan mint egyik legemlékezetesebb élményükként meséltek nekünk a túráról. Azt hiszem jól esett nekik egy kicsit kiszakadni a tábori protokoll alól, és kicsit szabadabban, őrsükkel egy beszélgetős éjsazkát tartani.

Miután mindenki visszaérkezett és felfrissült, különleges vendégeket köszönhettünk. A pesti cserkészek nem messze tőlünk vertek tábort, ezért úgy döntöttünk, kihasználjuk ezt az alkalmat az ismerkedésre. Nagy örömmel és sok-sok népi játékkal fogadtuk őket. Felpezsdítő érzés volt, hogy több mint 100 cserkész szaladgál az réten fel s alá.
Fő programunk a magyarországi cserkészekkel egy honfoglaló játék volt. A kitartó harc majdnem két óráig tartott, mikoris a csapatok kisebb csoportokra osztódva bolyongtak az erdőben állomásokat keresve, s eközben még küzdöttek is az ellenféllel. 
Közös esténk egy hatalmas, jókedélyű tábortűzzel végződött, ahol a pestiek megtudták mit is jelent tulajdonképpen a "slapki, teniszki" és "suter" szó.

Reggel aztán elbúcsúztunk tőlük, mi pedig elindultunk egy világkörüli útra - jamboree napot tartottunk. A táborlakók megtudták, hogy a nyugat-európai cserkészek hogyan tiltakoznak a katonaság ellen, Norvégiában magunk választhattak őrsvezetőt, Szaúd - Arábiában az áldozatról, testvériségről tanultak, Dél-Afrikában pedig önkéntes munkát végeztek, amelynek eredménye egy hatalmas, hüssöt adó bunki lett. Mikor Amerikába látogattak, különpróbát végezhettek, amiért kitűzöket kaptak. Taiwanban elkészíthették saját névjegykártyájukat, Csehországban pedig a természetszeretetről tanulhattak. Végül Ausztráliában megtapasztalták, milyen is úgy nyugovóra térni, hogy előtte át kell kutatni a sátrat és kidobálni a mérges pókokat, rákokat, kígyókat. Természetesen szó sem volt semmiféle veszélyes állatok fogdosásáról, ne izguljatok. (: 

Utolsó egész napunk igazán különleges volt, mivel a programot a táborlakók alkották meg. Az eddigi prgoramok közül választhatták ki a legkedveltebbeket. Így alakult, hogy délelött métázunk egy óriásit, vizes stafétáztunk, majd délután számháborúztunk. A harc után egy hatalmas színes értékelés következett: egy nagy papírlapra rajzolhattak a gyerekek, amivel kifejezhették, mennyire is érezték magukat jól a táborban. Nagy örömünkre gyönyörű, tarka rajzzá változtatták a fehér felületet.
Az utolsó tábortüznél a táborozók jeleneteikben megmutatták, mellyek is voltak a kedvenc élményeik. Olyan dolgokat is megtudtunk, amiket nem is gondoltunk volna.
Ez a tűz mindannyiunk számára örök emlék marad. Legfőképpen két embernek, de azt hiszem erről az eseményről meséljenek majd ők maguk.

Mai napunk leginkább szorgos munkával telt. A táborhelyet ugyanolyanná kellett változtatnunk, amilyennek kaptuk. Eltüntek a tábori kapuk, a kerítések, kidőltek a csajkafák és összeroskadtak a lavórtartók. Mindenki kőkeményen dolgozott és a munka után nem maradt már más, mint az érzelmes búcsú. Mindenki ölelt mindenkit, mindenki fotózkodott minekivel és mindenki megígértette a másikkal, hogy még fognak találkozni, és hogy visszajelölik egymást facebookon. 

Azt hiszem egy emlékezetes tábort hagyhattunk magunk mögött. Új barátságok köttettek, rengeteget tanultunk és megszámlálhatatlan élménnyel inthettünk búcsút egymásnak.

Mikor idehaza pakoltunk, az egyik elsőtáborozó cserkészünktől azt a tömör, mégis mindent kifejező mondatot hallottam, aminél megfelelőbb zárszót nem is találhattam volna: "Apa, ebben a táborban minden volt." 

Jövőre újra jelentkezünk. Addis is sziasztok! :)

Ferge-(most figyelj)-Teges Tábor

Részletek

Készült: 2015. július 08. szerda, 10:09

Folynak a napok a palásti réten, észre sem vettük, de már túl vagyunk a tábor felén. A bőrünk már lebarnult, néhányunknak már a hangja is elment a sok énekléstől, de jó kedvünk még mindig változatlan. Az elmúlt napok során átéltük a Magyar cserkészet megalakulását, ahol találkoztunk Sík Sándorral valamint Turi Peregrinnel. Megírtuk és megzenésítettük a magyar cserkészindulót, valamint megírtuk a 10 magyar cserkésztörvényt is.

Hétfőn nagyon izgalmas napunk volt. A cserkészeink különféle szakágakat próbálhattak ki, mint például az íjászat, ahol néhányan meglepően ügyesen bántak a fegyverekkel. Volt egészségügyi  (EÜ) előadás, ahol Csabi, az EÜ felelősünk alig bírt válaszolni a röpködő kérdésekre. Balázs megmutatta, hogyan is kell elbánni egy biciklivel, hogyan kell karban tartani valamint megjavítani.
Az erdő egyik sarkából hatalmas kurjongatások és ostor csattanások hallatszottak – néhány rover hagyományos előadást tartott, ahol játszottak, hagymát ettek, ostoroztak és népiruhákba öltöztek.
Délutánunk igazán felszabadító volt, ugyanis fiaink felkerekedtek, és eltúráztak néhány réttel arrébb, hogy ott igazi fiús programon vegyenek részt. A programok szigorúan titkosítottak voltak, ezért én, mint lány, nem tudok sok információval szolgálni. Azt azonban tudom, hogy a lányok csodásan érezték magukat, élvezték hogy végre egy kis időre csajos témákról beszélgethetnek anélkül, hogy a fiúk lehurrognák őket. Persze azért a délután végére hiányoltuk egymást, ezért mikor a fiúk visszaértek, egy hatalmasat népijátékoztunk és énekeltünk együtt a tűz mellett.

Tegnap reggel Izsóf Alajos keltett minket, és egész nap a vági tutajtúrára készültünk. Az őrsök elkészítették saját fantasztikus tutajukat, amellyek aztán megmérettetek a patak vizén is. A verseny hangulata fergeteges volt s végül egy hatalmas vizicsatába torkollott. Ebédünket saját magunk sütöttük meg az erdő mélyén, talán azért is volt olyan finom.
Miután megszárítkoztunk, pihenőként megtanultuk az 1913-as vági tutajtúra indulóját és Balázs érdekes dolgokat tanított nekünk arról, milyen is valójában a fa, mi mire jó és miért is nehezebb néhány fát elfűrészelni. Palinál is a fák voltak a főszereplők, de itt a arról beszélgettünk, miért is fontosak nekünk, miért jó a természet közelsége. Leveleket és köveket tanulmányoztunk, végül meg is ölelhettük a fákat, ami sok-sok energiával töltött fel minket.

Mai napunk izgalommal, sőt, mondhatnám kicsi félelem érzettel kezdődött. A cserkészetet betiltották, a szovjet úttörök elvették nyakkendőinket, zászlónkat letépték és saját, vörös zászlajukat húzták fel helyette. Lázadásunkat elnyomták, mikor is egy hatalmas csatában győzedelmeskedtek az erdőben. Óvatosaknak kell lennünk, hiszen vezetőinket is bebörtönözték, és minden cserkészies megmozdulást elleneznek. Kívülről úgy tűnik, mintha behódoltunk volna, de szívünk még mindig a cserkészetért él.

Ma délután az őrsök elhagyják 24 órára a táborhelyet. Még nem tudjuk, milyen programot is találtak ki magunkat, de ha holnap visszaérnek, arról is igyekszünk majd beszámolni. Addig is sziasztok!

Élünk és virulunk

Részletek

Készült: 2015. július 06. hétfő, 04:36

Sziasztok, kedves otthoniak!

Ne féljetek, nem vagyunk ám elveszve, csak annyira élvezzük a természet közelségét, hogy már rég elfedtük, miféle technikai vívmányok vettek minket körbe a tábor előtti napokban.

Bizony, mi már 3. napja táborozunk. A palásti rét majd 70 cserkész zsivalyától hangos. A gyerekek izgatottan érkeztek meg pénteken és friss erővel kezdtek bele táborunk felépítésébe. Kettőt pislogtunk és már álltak is a sátrak, csajkatartók, lavórtartók. A játékok alatt megismertünk egymást és ma már nincs is olyan ember, akinek ne tudnánk a nevét, ha a réten összefutunk vele.

Ismerőseink és újdonsült barátaink mellett különleges emberekkel is találkozhattunk. A tábor egy komoly bűnügyi helyszínné változott, mikor is a Turul múzeumból rejtélyes módon eltűnt a Cserkész kódex. Vagyis tulajdonképpen a kódex megmaradt, de tartalma köddé vált. A táborlakók minden erővel azon vannak, hogy kinyomozzák, vajon ki is tette ezt a szörnyűséges tettet. Segítségükre egy nyomozó csapat sietett, akik helyszíneltek és vallattak. A múzeum dolgozói szintén együttműködnek, és próbálják feleleveníteni a kódex tartalmát. Így sikerült találkoznunk Bi-Pi-vel, a világ főcserkészével valamint Sík Sándorral.

A komoly nyomozás mellett természetesen pihenésre is van időnk. Ezt bizonyítja a tegnapi hatttaalmaaas patakcsata, ahol test nem maradt szárazon. Ez különösen jól esett mindenkinek, hiszen a napokban rekkentő hőség van. Szerencsénkre frissülni tudunk az erdőben is, patakban is.

 Persze az igazi nyomozóknak figyelmesnek kell lenniük, és mivel a terep most egy erdő, elhívtunk egy erdészt, aki megtanította, hogyan tájékozódjunk, hogyan éljünk túl az erdőben. A gyerekeknek annyi kérdésük volt, hogy Detti azt sem tudta hová kapja a fejét.

Minden nap fénypontja a tábortűz, amelyek idén különlegesebbek, mint bármikor máskor. Ennek oka nem más, mint a gyermekek végtelen kreativitása. Tábortüzeink fantasztikus  hangulatban telnek, alig győzzük dicsérni a jeleneteket. Ha már az első két tábortűz ennyire csodás hangulatban telt, el sem tudjuk képzelni, milyenek lesznek a következőek.

Reméljük mihamarabb tudunk majd jelentkezni, mindannyian rendben vagyunk, és üdvözöljük az otthoniakat. Ne féljetek, ennél jobb helyen nem is lehetnénk.

Üdvözlettel: A táborlakók

Cserkésztábor

Részletek

Készült: 2015. június 26. péntek, 09:00

Kedves Olvasó!

Weboldalunkon egy új menüpont látott napvilágot - ez a CSERKÉSZTÁBOR. Itt lehet majd nyomon követni a tábori eseményeket, bejegyzéseket. Mindamellett ajánljuk figyelmükbe a Twitter csatornánkat, melyen keresztül rövid kis életjeleket fogunk küldeni. Ez megjelenik a Facebook csoportunkban is.

Ferenc pápa a cserkészetről:
"A szülők rátok bízzák őket, mert meggyőződtek a cserkészmódszer jóságáról és bölcsességéről, amely a nagy emberi értékeken, a természettel való kapcsolaton, a vallásosságon és az Istenbe vetett hiten alapul; egy olyan módszer, mely felelősségteljes szabadságra nevel."